A rezeda és a favágó
Egyszer, meg mégegyszer elment az erdõbe, fát vágni a favágó. Harmadszor, hogy elment, találkozott a csodatévõ szúnyoggal.
Azt zümmögte a szúnyog: - Hallod-é te favágó? Teljesítem egy kivánságodat.
-Csak egyet ? - csattogta össze tenyerét a favágó.
Na, mondhatom? - kérdezte, mikor elunta a nagy csöndet.
A csönd is elunta magát, így a favágó bánatosan hazaballagott, tenyerén a szúnyoggal.
Letelepedett asztala mellé, és elmélázott.
-Kopp - hallatszott kivülrõl. Bent a méla favágózott.
-Kopp, kopp- hallatszott erõsebben kivülrõl. Most a favágón volt a sor. Mélázott.
- Döng- döng - szaggatták a kaput.
A favágó végre fölriadt és kiszólt: - Nyitva.
Rezeda lépett be az ajtón:
-Hahó,- mondta. Milyen kívánatos egy hely!
-Kivánatos -csillant fel a favágó szeme. Biztos ez a szúnyog újjászületése. Reinkarnáció, ahogy közönségesen mondják.
-Lenne 3 kívánságom.
-Az libafütty - legyintett a rezeda.
-Libafütty- ujjongott a favágó. Libafütty ! - Akkor mondanám is.
-Éhes vagyok, szomjas és fáradt, továbbá ösztönös - vágott közbe a rezeda.
-Milyen figyelmetlen vagyok - pattant föl a favágó. Terítõt kerített, rá cipót, hagymát, féldecit, hozzá féderveiszet, vagy síkport, és visszaült, kicsit maga felé húzva az asztalt.
A rezeda mohón nekiesett.
Ahogy föltápászkodott és leporolta magát, a favágó félénken megkérdezte: Mondhatom?
-Mit zavarsz - nyammogta a rezeda.
-Hát a kívánság, tudod? A három kívánság.
-Na és? Most zavarsz ezzel?
-Nem, nem - szégyellte magát a favágó, egyél csak nyugodtan. Ha befejezted, elmondhatom ?
-Mondjad, ha annyira akarod , de csak ha tényleg befejeztem.
Ezután jóideig rágás, csámcsogás, szörcsögés és távoli kutyaugatás hallatszott.
-Na kezdjed- esett hanyatt végül a dagadó rezeda.
-Hát elõször is, kérek egy jó nagy hordó bort.
-Szép- húzta el a szája szélét a rezeda. Aztán ?
-Aztán két tehenet, meg egy lovat.
-Jó. És?
-És, és, és egy feneketlen tarisznyát ! - mohózott a favágó.
-Jó.
Vártak.
A favágó unta meg elõször.
-Akkor most mi van ?
-Ja, köszönöm az ebédet - nézett ki az ablakon a rezeda.
-A kivánsággal mi van?
-A kivánságokat hallottam, sok sikert hozzá, de most már megyek.
-Nem mész te innen sehova, amíg nem teljesíted amit igértél!- rázta meg a rezedát.
-Én nem igértem, hogy bármit is teljesítek neked- szabadkozott a rezeda.
-Mi az, hogy nem igérted?!- rohant a baltáért a favágó.
A rezeda óvatosan az ajtó felé oldalazott.
- Hohó kisbarétom ! - csípte nyakon a kapunál a favágó.
- Olyan olcsón nem úszod meg. Becsaptál. Ezt megkeserülöd!
-Lehetne egy utolsó kivánságom? - nyögte a rezeda, ahogy levegõt kapott.
-Hát egy, az mindenkinek lehet.
-A bal zsebembe, ha nyúlhatnék, az kedvemre volna.
A rezeda szabad balkezével egy kicsit kotorászott, aztán elõkapta a radírt és sss-sss-sss szépen kiradírozta a jelenetbõl a favágót.
© Nemzeti Penna -2012