„- Ezzel a papagájjal kapcsolatban kívánnék panaszt tenni, amit nem egészen fél órája vásároltam ebben a boltban.
- Igen. A kék norvég. Mi a baj vele?
- Most megmondom én barátom, hogy mi a baj vele. Döglött! Az a baj vele!
- Nem! Csak pihen! Nézze!
- Higgye el, meg tudom különböztetni a döglött papagájt az élőtől, és most éppen egy döglöttet nézek.
- Nem! Nem döglött, csak pihen! Csudaszép papagáj, igaz? Gyönyörű a tolla.
- A tollnak ehhez semmi köze. Nem él!
- De! Csak pihen!
- Na jó. Ha pihen, akkor felébresztem. Hallo Polly! Ébresztő! Kapsz egy finom tintahalat, ha fölkelsz Polly papagáj!
- Látja mozog!
- Dehogy mozog! Maga lökte meg a kalitkát!
-Nem!
- De igen! Polly ébresztő! Hasadra süt a nap! Polly papagáj! Na látja! Az ilyet hívják döglött papagájnak.
- Nem! Csak megijedt.
- MEGIJEDT?
- Persze megijesztette épp, amikor ébredezni kezdett. A kék norvég nagyon ijedős.
- Na idefigyeljen. Amikor megvettem, maga azt mondta, hogy csak azért nem mozdul, mert nagyon sokat rikácsolt és kifáradt.
- Azt hiszem visszavágyik a fjordokhoz.
- Visszavágyik a fjordokhoz? Hát miféle beszéd ez? Mondja vajon miért esett rögtön hanyatt, amikor hazavittem?
- A kék norvégn szeret a hátán feküdni. Gyönyörű a tolla.
- Vettem magamnak a bátorságot, hogy megvizsgáljam ezt a madarat és kiderült, hogy csak azért ült rajta a hintán, mert maga odaszögezte.
H- át persze, hogy odaszögeztem! Ha nem szögezem oda, szétfeszíti a rácsot és huss.
- Hát ebből elegem van. Értse meg! Ez a papagáj akkor sem mozdulna, ha maga 4 millió voltot vezetne bele. Értse meg, hogy elpusztult!
- Nem, csak honvágya van.
- Nincs honvágya! Elhunyt! Megszűnt létezni! Kimúlt és megtért a teremtőhöz! Ez egy néhai papagáj! Állati tetem! Az élettől megfosztva békében pihen! Alulról szagolja az ibolyát! Földobta a talpát! Beadta a kulcsot! A fűbe harapott! Ez egy ex-papagáj!
- Akkor kicserélem.”
( Monty Python )